ÉRTEKEZÉSEK AZ AHIMSZÁRÓL

Nyári lapszámunk fókuszában az ahiszmá, a nem ártás, az erőszaknélküliség áll.
„Bármivé akarsz válni, tisztában kell lenni a követendő értékekkel, ami ahhoz kell,
amivé válni szeretnél. Az érték az, ami a karmikus evolúciót szolgálja. Ezért
szükséges az energiát testünkben a felsőbb energiaközpontok felé emelni.„ (dr.
Bhode, Kaivalyadhama.) – idézi vezércikkében Selmeciné Bogdán Ágota.
„Az ahimszá az emberekhez és szituációkhoz való tudatos és tudatalatti pozitív
hozzáállás megértéssel és segíteni akarással, olyan elv, amely nem engedni, hogy
külső vagy belső gondolat, impulzus valakinek, vagy valaminek a bántására
ösztönözzön bennünket akár tettel, akár szóval vagy gondolattal. Tehát bensőnk
tiltakozó álláspontja a rosszindulat, a bosszú, a bántani akarás (valakit vagy valamit)
ellen. Nem a jogtalanság szótlan tűrését, a fatalizmust és a nem bántást jelenti
mindenre vonatkozóan…Ezen túlmenően ne okozzunk semmilyen élő
teremtménynek szomorúságot sem gondolattal, sem szavakkal, sem tettekkel, sőt
még mulasztással sem.”

NŐI CIKLIKUSSÁG – A TERMÉSZETTEL ÖSSZHANGBAN

Teremtett világunkban rend van. Ciklusok, ritmusok követik egymást, amelyeknek
egy nagyon kézenfekvő példája a természet körforgása. Emberi létezésünk is
egyetlen nagy ciklus a születéstől a halálig, melyet különböző életszakaszok – a fenti
analógia mentén akár úgy is mondhatjuk „évszakok” – tagolnak, csak úgy, mint női
életutunkat, melyeket pedig az egyes vérmisztériumok választanak el egymástól.
Ezeket beavatási kapuknak is hívják. Amikor ezeken a vérmisztériumokon
áthaladunk, akkor egy egészen más női minőségbe érkezünk, más testi-lelki
folyamatok zajlanak bennünk, az addigiaktól eltérő tapasztalások hoznak el sok
örömet és olykor bizony számos kihívás elé is állítanak bennünket – írja Keszi Ildikó
jógaoktató, a női lélek jógafoglalkozások vezetője.

ÁJURVÉDA – AZ AHIMSZÁ ELVE AZ ÉTKEZÉSBEN

Az egyén testi adottságai (dósák) a fogantatáskor eldőlnek, és egy életen át
viszonylagosan konstansak maradnak. Minden kibillenésük betegséget idéz elő a
testben, viszont a fogantatási egyensúlyi állapotra visszasegítve vissza tud állni a
A gunák viszont egy életen keresztül változnak. A fejlődés hatással van az egyén
metafizikai állapotára. A kozmikus Rend szerint a fizikai szintről a finom energetikai
szintek irányába halad az optimális fejlődés. A tamasztikus, földi energiák a spirituális
fejlődéssel a rajas (mozgás) segítségével a szattva irányába mutatnak. Az emberek
viselkedésében, tetteiben, érzéseiben megmutatkozik, hogy mely kötőerő
dominanciája határozza meg létüket. Ebben nagy szerepe van a táplálkozásának is,

mivel a teremtés fizkai (dósák)és metafizikai (gunák) minőségei is, mint ahogy a
táplálékunkként szolgáló ételféleségek minőségei is az öt kozmikus elem működési
elvei szerint alakulnak, azok hatása alatt képesek működni.

A PRANAYAMA A JÓGÁBAN – AZ ÉLTETŐ LÉLEGZET

című írásában Kumar Tuhin, India magyarországi nagykövete egy kis történet
elmesélésével világít rá a pránájáma lényegére a Nemzetközi Jóga Nap alkalmából.
“Az indiai szentiratok azt mondják, hogy ameddig lélegzet van a testben, addig van
élet. Amikor a lélegzet eltávozik, akkor az élet is. Éppen ezért fontos a légzés
irányítása. Amikor a légzés szilárd, akkor az elme is az. Yat pinde tat Brahmande –
vagyis az elméd a kozmosz visszatükröződése. Elég nyilvánvaló tehát, hogy
mindannyiunknak kellene egy kis időt szentelnünk erre az éltető lélegzetre.”